A
papillomát egy DNS vírus, a Humán Papillomavírus
(HPV) okozza. A vírusok, így a daganatot kiváltó
DNS vírusok sem képesek önmagukban szaporodni.
Ehhez mindig egy magasabbrendű élő sejt
közreműködése
szükséges. A vírusok – bejutva a szervezetbe –
beépülnek az egészséges sejtekbe, köztük
olyanokba is, amelyek a szövetek saját elöregedett
sejtjeit pótolják. A sejtek normális működését
úgy „kódolják át”, hogy többé
azok már nem csak a körülöttük lévő
szövetek épségének fenntartását
végzik, hanem a bennük lévő vírusokat is
megsokszorozzák.
Az
átkódolás visszahat a gazdasejt saját
életműködésére, mert például
a humán papillomavírus kikapcsolja a sejtben lévő
védekező mechanizmusokat, amelyek saját örökítő
anyagának (DNS-ének) épségéért
felelősek. Ezután a fertőzött sejt már nem képes
kivédeni a benne lévő vírus, vagy a
környezetből bejutott rákkeltő anyagok további
DNS-t károsító hatását. Ez olyan
láncreakciót indíthat el, amelynek következtében
a sejt fokozatosan elveszti a környező sejtekkel való
kapcsolattartás képességét, egyre
gyakrabban és szabályozatlanul osztódik, végül
rákos sejtekké alakulhat át.
A
HPV törzsek (kb. 100 vírusfajta létezik) egyes
típusai csak jóindulatú hámelváltozást
okoznak, amely könnyen eltávolítható. A
papillomavírusok más típusai ugyan „rák-előtti”
állapotot és rosszindulatú daganatot idéznek
elő, de nem egyforma erősséggel, és sokszor akár
évtizedekig tartó lappangási idő után,
mert egyéb külső tényezők is szükségesek
a daganat kialakulásához.
Fontos
megemlíteni, hogy a HPV szexuálisan úton terjedő
betegségek kórokozója. A női citológiai
szűrés, a sejtkenet vizsgálat ugyan nem alkalmas a HPV
diagnosztikára, de a HPV-gyanút a kenet kimutatja.
Jóindulatú daganatok osztályozása
