Svédországban kb. 300.000 ember szenved a psoriasis, magyarul pikkelysömör elnevezésű kórképben, melyet igen nehéz kezelni.
A betegség a bőr pikkelyes és gyakran viszkető foltjaként manifesztálódik. A krónikus és kiújulásra hajlamos betegség oka az, hogy a bőrsejtek korlátozás nélkül osztódnak, mivel a bőr mélyebb rétegeiben új vérerek alakulnak ki. A testfelület bármely részén megjelenhetnek az elváltozások és nemcsak a bőrön, de a körmökön, sőt, ritkán még a nyálkahártyákon is. Szerencsére nem fertőző, de jelenleg még gyógyíthatatlan betegségről van szó, a kezelések során csak tünetmentességet tudnak az orvosok elérni.
A betegségben fontos szerepe van a „psoriasin” fehérjének (S100A7), amely a psoriasissal érintett bőrben bőségesen van jelen, míg a normál, egészséges bőrben nagyon ritkán fordul elő. Ugyanerről az S100A7 proteinről feltételezik a tudósok azt, hogy az emlőrák kifejlődésének egyik faktora.
A svéd kutatói teamnek, amelyet Dr. Charlotta Enerbäck egyetemi docens vezetett, tenyésztett bőrsejtek segítségével sikerült szemléltetnie a psoriasin protein, az oxigén szabadgyökök és a vaszkuláris endotél (vérér belhám) növekedési faktorok (VEGF) közötti interakciót, amely szignifikánsan megnövekedett sejtosztódáshoz és új vérerek növekedéséhez (angiogenezis) vezet. Amikor a kutatók blokkolták a psoriasin fehérje képződését, a VEGF expressziója is csökkent.
Eredményeikről, melyek a pikkelysömör betegség hatékony kezelésének nyithatnak új utakat, a Springer kiadó egyik szaklapjában, az „Emlőrák Kutatás és Kezelés” c. folyóiratban számoltak be.
„Meg akarjuk vizsgálni a psoriasin fehérje terápiás célpont potenciálját. Úgy véljük, hogy a psoriasin (S100A7) gátlásával csökkenthetjük az érképződést és ezáltal a pikkelysömör betegség intenzitásának és kiterjedésének a proliferációját is.” – mondja a professzor asszony.
Korábbi egérkísérletek igazolták, hogy az angiogenezis gátlók nemcsak a neovaszkularizációt (új ér képződését), de a gyulladást és a többlet sejtosztódást is mérsékelték. A VEGF növekedési faktor gátlásának a megkísérlése nem szándékozott mellékhatásokat eredményezett, mivel a normál szövetben is létezik, ahol részt vesz a sebgyógyulás folyamatában.
„Mivel a psoriasin protein specifikusan csak a megbetegedett pikkelysömörös bőrben expresszálódik, azt várjuk, hogy az ennek meggátlását célzó ágensek kifejezetten szelektívek és hatékonyak lesznek a betegség ellen és a mellékhatások jelentkezésének a kockázata minimális lesz.” – magyarázza Dr. Enerbäck.
Jelenleg a D-vitaminnal és kortizonokkal történő palliatív (tüneteket enyhítő) kezeléseket, illetve a könnyű és alacsony dózisú kemoterápiát alkalmazzák a pikkelysömör terápiájában. A gyógyszerpiacon nemrég jelentek meg egyes „biológiai”, antitest-alapú gyógyszerek, azonban ezek rendkívül drágák és egyáltalán nem mentesek a mellékhatásoktól.
