Egy friss kutatás eredménye szerint – amely az amerikai JAMA „Arcplasztikai Sebészet Archívuma” című, kéthavonta megjelenő szakfolyóiratban került publikálásra – a széndioxid lézeres abláció a „lentigo maligna”, egy gyakori prekancerózus bőrlézió esetében alternatív kezelést biztosíthat azokban az esetekben, amikor a radioterápia vagy a sebészi kimetszés nem lehetséges.
A lentigo maligna (angol rövidítése: LM) egy olyan gyakori, rákmegelőző állapotú bőrlézió, amely gyakran a fej vagy a nyak területén jelenik meg. Rendszerint idős embereken figyelhető meg, akiknek a bőre krónikus napfénykárosodást szenvedett és könnyen „lentigo maligna melanoma”-vá (angol rövidítése: LMM) fejlődhet, amelynek a prognózisa hasonló a rendkívül veszélyes és gyorsan áttétet adó „melanoma malignum” bőrtumoréhoz.
Egy retrospektív esettanulmány keretein belül a kanadai Western Ontario (London, Ontario) Egyetem munkatársai, Dr. Haemi Lee és kollégái felülvizsgálták az összes olyan, primer LM-val diagnosztizált beteg adatait, akiket 1991. július 2. és 2010. június 29. között a kanadai London városában (Ontario) kezeltek. A kutatói team értékelte a primer LM különböző kezelési módszereinek, köztük a radioterápiának, a széndioxid lézeres ablációnak és a sebészi excisionak (kimetszés) a kimenetelét.
A széndioxid lézeres abláció, vagy más néven a CO2 lézer-vaporizációs eljárás az infravörös fényt és 20 %-ban szén-dioxidot tartalmazó láthatatlan sugárral megcélzott, a kóros szövetben lévő, vizet tartalmazó sejtek elpárologtatását jelenti. A beteg a beavatkozás előtt helyi érzéstelenítésben részesül, így a kezelendő bőrlézió területe elzsibbad és a beavatkozás nem okoz fájdalmat.
A 73 fő, 39-93 év közötti beteget az alábbiak szerint kezelték:
-
31 főt radioterápiával kezeltek, majd átlagosan 46.3 hónapig tartott az utókövetésük.
-
27 betegnél a hagyományos sebészi excisiot (kimetszés) végezték el, őket átlagosan 16.6 hónapon át követték nyomon.
-
15 betegnél alkalmazták a széndioxid lézeres ablációt és az ő utókövetési időszakuk átlagosan 77.8 hónapig tartott.
A kutatók az alábbi megállapításokra jutottak:
„Annak ellenére, hogy a sebészi excisio és a széndioxid lézeres abláció alkalmazásakor a bőrlézió (lentigo maligna) kiújulási arányának a csökkenési trendje azonosítható volt, az eredmények statisztikailag mégsem szignifikánsak. A sebészi excisio kiújulási aránya 4.2 %-os, a széndioxid lézeres ablációjé 6.7 %-os, míg a radioterápiáé 29 %-os volt. Habár az LM és az LMM kezelésében a sebészi excisio jelenti az arany standardet, a komplett excisio a fej és a nyak területén megjelenő nagyobb léziók esetén nem mindig kivitelezhető. Éppen ezért az LM esetében, amely egy nem invazív betegség, a komplett excisiora vonatkozó döntés meghozatalakor az excisio előnyeit mérlegelni kell az eljárás morbiditási arányával szemben.”
Végül a kutatók vizsgálatuk alapján az alábbi következtetést vonták le:
„A széndioxid lézeres abláció előnyös lehet, mivel a kozmetikai szempontból érzékeny területeken, a fej és a nyak területén megjelenő nagy léziókat kezeli, megpedig rövid időn belül és minimális morbiditás mellett.”
