A jelenleg a prosztatarák szűréséhez használt prosztata-specifikus antigén (PSA) teszt megszüntetése hatalmas visszalépést jelentene és valószínűsíthetően növelné azoknak a férfiaknak a számát, akiknél a diagnózis felállításának az időpontjában már áttétes prosztatarákot állapítanának meg. – Ezt jósolja az amerikai Rochester Egyetem Orvostudományi Központjának (angol rövidítése: URMC) „Rák” c. szaklapban megjelent elemzése.
Az URMC vizsgálata megállapította, hogy a PSA teszt és a korai detektálás önmagában évente 17.000 db metasztatikus (áttétes) prosztatarákos esetet előzhet meg. Az adatok tényszerűen azt mutatják, hogy ha a kor-specifikus PSA tesztet megelőző időszak előfordulási gyakorisága jellemezné ismét napjainkat, akkor azoknak a férfiaknak a száma, akiknél a diagnosztizálás időpontjában áttétes prosztatarákot állapítanak meg, háromszor ilyen magas lenne.
„Az eredményeink a PSA teszttel kapcsolatos legutóbbi ellentmondásos állásfoglalások tükrében nagyon fontosak. Vannak olyan előnyök és hátrányok, amelyeket a PSA teszttel kapcsolatban figyelembe kell venni és nagyon sok tényező befolyásolja a betegség kimenetelét. Ennek ellenére az adataink egyértelmű képet mutatnak: ha nem csináljuk meg a PSA tesztet, az azt fogja eredményezni, hogy nagyon sok férfi beteg fog jelentkezni jóval előrehaladottabb stádiumú prosztatarákkal. Továbbá, csaknem minden beteg, akinél a diagnózis felállításának az időpontjában áttétes prosztatarákot állapítottak meg, meg fog halni a rák következtében.” – mondja Dr. Edward M. Messing, a publikáció társszerzője, az URMC Urológiai Részlege és az Urológiai Onkológia Társaság elnöke.
A prosztatarák rendszerint az idősebb férfiak betegsége és az USA-ban a férfi lakosság rák miatti elhalálozásának a második vezető oka. 2012-ben az előrejelzések szerint várhatóan 240.000 körüli új esetet fognak diagnosztizálni és 28.000 körül lesz a halálesetek száma. A betegség prognózisa attól is függ, hogy a rák a dülmirigyen (prosztata) kívülre terjedt-e már és a rákos sejtek milyen fokban váltak rendellenessé.
2011-ben az USA „Prevenciós Szolgáltatások Munkacsoportja” egy férfi esetében sem ajánlotta a PSA szűrőteszt elvégzését, ami az orvostársadalom kritikáját váltotta ki. A kormányzati panel (a munkacsoport) áttekintette az összes tudományos bizonyítékot és azt a következtetést vonta le, hogy a szűrésnek kevés vagy semmilyen előnye nincs, illetve azt, hogy a korai detektálás káros mellékhatásai felülmúlják az előnyöket. Az egyik fontos állásfoglalás például az volt, hogy az orvosok szűrik, detektálják és kezelik az olyan nem agresszív rákbetegségeket is, amelyek egyébként nyugalmi állapotban maradnának és ezzel kiteszik a betegeket az olyan súlyos terápiás mellékhatásoktól való szenvedésnek, mint az inkontinencia vagy az erektilis diszfunkció (merevedési zavar).
Az, hogy az amerikai Munkacsoport a nem ajánlott kategóriába sorolta a PSA tesztet, okozott némi zavart és erre válaszként a Klinikai Onkológia Amerikai Társasága (ASCO) speciális szakértői gárdája közzétette a saját állásfoglalását. Az ASCO szakértői csoport eldöntötte, hogy azon férfi betegek esetében, akiknél a túlélés várható időtartama kevesebb mint 10 év, a PSA teszttel történő általános szűrést többé nem szabad támogatni. Azon férfiak esetében azonban, akiknél a várható élettartam 10 évnél hosszabb, javasolják, hogy az orvosok beszéljék meg a betegekkel, vajon a PSA teszt elvégzése ajánlott-e a számukra.
Dr. Messing vizsgálata egészen az 1986-ot megelőző érába nyúlt vissza, amikor még senkit nem szűrtek rutinszerűen PSA teszttel prosztatarákra. Ahhoz, hogy a szűrés legelső diagnosztizáláskor meghatározott betegség stádiumra gyakorolt hatását elemezni tudják, Dr. Messing és Dr. Emelian Scosyrev, az URMC Urológiai Részlegének a segédprofesszora 1983 és 2008 között keletkezett adatokat tekintett át, amelyek az USA legnagyobb rákregisztere, a „Felügyelet, Epidemiológia és Végeredmények” (SEER) elnevezésű kormányzati adatbázisból származtak.
A PSA teszt használata előtti időszakból (1983-1985) származó adatokat hasonlították össze a közelmúlt érájának (2006-2008) - melyet a PSA teszt széles körű használata jellemzett – az adataival és azokat az USA lakosságát jellemző életkori, faji (rassz) és földrajzi variációk szerint kiigazították. 2008-ban az USA-ban a legelső diagnosztizáláskor megközelítőleg 8.000 áttétes prosztatarákos esetet fedeztek fel. Az áttétes esetek számának – amely 2008-ban a PSA szűrés mellőzése esetén lett volna jellemző – a becsléséhez egy matematikai modellt alkalmazva Dr. Scosyrev és Dr. Messing 25.000 esetet jelzett előre a 8.000 helyett.
A szerzők hangsúlyozták, hogy a vizsgálat megfigyeléses volt és korlátai is voltak. Azt különösképpen lehetetlen volt tudni, vajon a 2008. évi diagnosztizáláskor a PSA teszt és a korai detektálás egyedül voltak-e felelősek a metasztázisos (áttétes) esetek kevesebb számáért.
„A szűrés potenciális átfutási idejét szintén figyelembe kell venni, amikor a vizsgálat eredményeit interpretáljuk.” – magyarázza Dr. Scosyrev. „Néhány ember esetében a diagnosztizáláskor megállapított korábbi rákstádium nem feltétlenül jelent jobb túlélési esélyt. Ez megtörténhet például azokban az esetekben, amikor a rák már áttétet képzett a szűrés időpontjában, de a metasztázist mégsem fedezték fel.”
Általánosságban azonban a vizsgálat azt a következtetést vonta le, hogy az 1990-es és a korai 2000-es évek masszív szűrése és a PSA tudatosság erőfeszítései lényeges növekedést eredményeztek a korai stádiumú rákesetek számában a diagnosztizáláskor és kevesebb metasztázisos esetet.
Az USA-ban az elmúlt 20 év folyamán Dr. Messing szerint a prosztatarák miatt bekövetkező halálesetek száma közel 40 %-kal csökkent. Ez a csökkenés anélkül következett be, hogy lényeges változások jelentkeztek volna abban, hogyan kezelik a férfiakat (sebészi úton vagy radioterápiával). A tudományos szakirodalomban közölt egyéb modellek arra utaltak, hogy ennek a csökkenésnek több mint az 50 %-a a korai detektálás következménye.
