Egy új skót vizsgálat – amelyről Európa vezető kardiológiai szaklapjában, az „Európai Szív Szakfolyóirat”-ban jelent meg publikáció – magyarázata szerint azok a férfiak és nők, akik nem cardialis, vagyis nem szív eredetű mellkasi fájdalommal (angol rövidítése: NCCP) kerülnek kórházba és kórtörténetükben szerepel a pszichiátriai betegség, az elhalálozás nagyobb kockázatával néznek szembe, mint azok, akiknél korábban nem fordult elő a mentális egészséggel kapcsolatos probléma.
A szerzők megállapították, hogy a nem szív eredetű mellkasi fájdalom miatt kórházba került betegek közül azoknál a személyeknél, akik korábban mentális problémák miatt kórházi kezelés alatt álltak, a mortalitási (elhalálozási) ráta egy évvel később magasabb volt, mint azoknál, akiket nem kezeltek pszichiátrián. Tudni kell, hogy a pszichiátriai betegek körében a kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) betegségek felelősek az előadódó halálesetek többségéért.
Dr. Michelle Gillies, a Glasgowi Egyetem (UK, Skócia) epidemiológiai klinikai előadó tanára szerint ennek oka az alábbi:
„Megállapítottuk, hogy azok a férfiak és nők, akiknek a kórtörténetében korábban előfordult a pszichiátriai hospitalizáció (kórházi kezelés), fiatalabbak és szocio-gazdasági szempontból sokkal deprimáltabbak voltak, továbbá nagyobb valószínűséggel szenvedtek cukorbetegségben vagy magas vérnyomásban, mint azok, akiknél a pszichiátriai hospitalizáció nem fordult elő. Még azt követően is, hogy elvégeztük ezen különbségek vonatkozásában a kiigazítást, megállapíthattuk, hogy az egyéves mortalitási ráta bármilyen előidéző okból vagy a kardiovaszkuláris betegségből kifolyólag magasabb volt a korábban pszichiátrián kezelt férfiak és nők körében, mint azoknál, akiket nem kezeltek korábban pszichiátrián és érdekes módon a többlet rizikó a fiatalabb betegek körében volt a legnagyobb.”
A kutatói team 150.000 fő olyan férfit és nőt azonosított, akiknél nincs jelen szívbetegség és 1991 és 2006 között kerültek először kórházba nem szív eredetű mellkasi fájdalom (NCCP) miatt. Ehhez a Skót Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (SNHS, az állami finanszírozású skót egészségügy) rutinszerűen gyűjtött kórházi betegfelvételi adatait használták fel. A 150.000 beteg közül 3.514 férfinak (4.4 %) és 3.136 nőnek (3.9 %) szerepelt a kórtörténetében mentális problémák miatti kórházi kezelés az elmúlt egy évtized alatt.
A kutatók publikációjukban azt írták, hogy az NCCP miatti kórházi kezelésből történt elbocsájtást követő egy év elteltével a korábban pszichiátrián kezelt személyek között több haláleset fordult elő, mint a mentális problémával kórházban nem kezeltek körében: 6.3 % versus 4.3 % a férfiaknál és 5.3 % versus 3.6 % a nőknél. A halál leggyakoribb előidéző oka a kardiovaszkuláris betegség volt, ez felelt a férfiak 28.2 %-ának és a nők 44.1 %-ának a haláláért, akiket korábban pszichiátrián is kezeltek.
Dr. Gillies az alábbiakat állapítja meg: „Eredményeink azon korábbi vizsgálatainkkal konzisztensek, amelyek azt igazolták, hogy a pszichiátriai betegségben szenvedő betegeknél magasabb a szívvel kapcsolatos problémák kockázata és az átlagos populációjáénál magasabb az elhalálozási kockázatuk. Vizsgálatunkban a pszichiátriai betegek elhalálozási kockázata relatíve magasabb volt, mint a vizsgálati populáció többi részéé, annak ellenére, hogy a kórházi orvosok a mellkasi fájdalom szempontjából is megvizsgálták őket.”
A mellkasi fájdalom miatti kórházba kerülés értékes lehetőség ahhoz, hogy ezt a nehezen elérhető populációt (pszichiátriai betegek) megvizsgálják az orvosok, felmérjék a kardiovaszkuláris kockázatukat és a kockázat csökkentése érdekében közbeavatkozzanak.
„Vizsgálatunk kiemeli annak a szükségességét, hogy minden olyan beteget, aki mellkasi fájdalom miatt kórházba kerül, gondosan kell értékelni és azt sugallja, hogy a jelenlegi hozzáállás ezen értékeléshez talán kevésbé hatékony a pszichiátriai betegek vonatkozásában. Éppen ezért további vizsgálatok szükségesek annak a megértéséhez, hogy ez miért van így. Szeretnénk sürgetni a klinikai orvosokat, hogy gondosan értékeljék minden pszichiátriai beteg esetében a kardiovaszkuláris rizikót és ez egy olyan nézet, amelyet az Európai Pszichiátriai Társaság és az Európai Kardiológiai Társaság legújabb közös álláspontja is támogat.” – írja Dr. Gillies.
Egy hasonló jelentésben Dr. Bertram Pitt, a Michigani Orvostudományi Egyetem (Michigan, USA) belgyógyász professzora a következőket írta:
„A pszichiátriai hospitalizáció kezdő epizódja vagy annak az eshetősége, hogy az NCCP első epizódja helyett inkább pszichiátriai betegséget diagnosztizálnak a betegnél, kell, hogy az az időpont legyen, amikor a beteggel kardiológus is konzultál, illetve kell, hogy az az indíték legyen, ami elvezet az intenzív kardiológiai értékeléshez és a rizikófaktor kontrollhoz annak érdekében, hogy a szívkoszorúér betegség kifejlődése és annak következményei megelőzhetőek legyenek.
Annak ellenére, hogy az a pontos mechanizmus, ami egy korábbi pszichiátriai hospitalizációt és egy első, NCCP miatti hospitalizációt a fokozott kardiovaszkuláris és a teljes mortalitással összeköt, egyelőre bizonytalan ismertségű, mélyen le vagyunk kötelezve Dr. Gilliesnek és a munkatársainak azért, mert rámutattak ezen betegek fokozott kardiovaszkuláris kockázatára és a kardiovaszkuláris értékelésük szükségességére.
Annak a növekvő számú bizonyítéka, hogy mind a vaszkuláris (ér eredetű) betegségek, mind a pszichiátriai betegségek – mint pl. a szorongás és a depresszió – közös mechanizmussal rendelkeznek, azt sugallja, hogy mind a pszichiáterek, mind a kardiológusok számára kihívást és lehetőséget jelent a kockázat detektálásának a javítása, továbbá a kardiovaszkuláris események és a teljes mortalitás megelőzése a pszichiátriai betegeknél, függetlenül attól, hogy jelen van-e vagy nincs az NCCP....Ez azonban megkívánja a pszichiátriai és a kardiovaszkuláris betegség közötti kapcsolat további megismerését és megértését, valamint a prospektív (előretekintő) értékelését.”
