2006-ban a legelső jelentés az XMRV gamma-retrovírust prosztatarákos betegek esetében az RNáz-L (Ribonukleáz L, angol rövidítése: RNASEL) génnel szembeni csökkent aktivitással kötötte össze. Az R462Q variáns (R462Q egypontos nukleotid polimorfizmus, sznip, azaz DNS szekvencia variáció) és az XMRV-vírus közötti erős korreláció jelen volt; az XMRV-vírus az XMRV pozitív esetek 89 %-ában és az XMRV negatív eseteknek csak a 16 %-ában volt homozigóta (QQ) ennél a variánsnál. Míg a legelső jelentésben csak a prosztatarákos példányokat értékelték, a jelenlegi vizsgálatban a jóindulatú prosztataszöveteket is felbecsülték.
A kutatók kifejlesztették az XMRV-vírus molekuláris klónját, amit pXMRV1-nek neveztek el és azt demonstrálták vele, hogy a klón lebenyes neopláziás prosztatarák (Lobular Neoplasia CaP, angol rövidítése: LNCaP) sejtekben képes volt önmagát másolni. Az XMRV-vírus által megfertőzött sejtekből kiszabadult részecskék alaktani egyezőséget mutattak a C-típusú retrovírusos maggal. (Retrovírus: a Retroviridae családba tartozó vírusok. Viszonylag összetett, burokkal bíró RNS-vírusok, genomjukról képesek a sejtgenomba beépülő DNS-másolatot készíteni. Azonosított emberi retrovírus többek között a HIV-1 és -2, vagyis az AIDS vírusa. Rákkeltő hatást is tulajdonítanak nekik.)
Ahhoz, hogy klinikai mintákban is meghatározhassák az XMRV-vírus jelenlétét, 233 db prosztatarák és 101 db jóindulatú prosztatadaganat szövetmintát vizsgáltak meg. A szövetmintából kvantitatív polimeráz-láncreakció (angol rövidítése: PCR, molekuláris biológiai technológia, amely lehetővé teszi a DNS egy kis darabjának megsokszorozását, amplifikálását tudományos elemzések, vizsgálódások céljából) segítségével XMRV provírus DNS-t amplifikáltak. XMRV-vírus DNS-t mutattak ki 14 prosztatarákos esetben (6.2 %) és 2 jóindulatú prosztatadaganatos esetben (2.0 %). Számításokkal meghatározták, hogy a prosztatarákos szövetminta minden egyes 10 mikrométeres szekciója ugyanannyi provírus DNS-t tartalmazott, mint 6-7 db XMRV-vírus fertőzött tenyésztett sejt. XMRV-specifikus ellenszérumok felhasználásával az XMRV PCR pozitív esetek prosztata szövetmintáin és sejttenyészetekben immunhisztokémiai eljárást végeztek, azért, hogy a vizsgálatot hitelesíthessék. A prosztatarákos esetekben 54-nél (23 %) volt jelen XMRV fehérje, a kontrollminta 4 db-jához (4 %) viszonyítva. 46 db prosztata tumorban (85 %) XMRV fehérje a hámsejtekben volt található, 4 db tumor (7.5 %) esetén mind a hámsejtekben, mint a stromalis sejtekben, és további 4 db prosztata tumorban (4 %) csak a stromalis sejtekben volt található XMRV fehérje.
Az XMRV pozitivitás a prosztatarákos esetekben ötször magasabb volt, mint a jóindulatú kontroll daganatok esetében, a Gleason pontrendszer szerint 6-os pontszámot kapott tumorok 18 %-ában, a 7-es Gleason pontszámot kapott tumorok 27 %-ában, a 8-as Gleason pontszámot kapott tumorok 29 %-ában és végül a 9-es Gleason pontszámot kapott tumorok 29 %-ában volt XMRV pozitivitás. (A Gleason pontrendszer kb. másfél évtizede a prosztatadaganatok esetekben használt szövettani értékelés.) A prosztatarákos esetek és a kontroll esetek között nem volt jelentős különbség, már ami az RNáz-L R462Q variánst illeti. Ez azt jelenti, hogy az XMRV vírusfertőzés kockázatának kitett populáció a férfiak összességéből csak az RNáz-L variánsú férfiak köréből növekszik.
