Egy friss kutatási beszámoló szerint – amely az „Orvosi Gázkutatás”, a londoni székhelyű BioMed Központ nyílt hozzáférésű online szaklapjában jelent meg – a kutatók egereken lefolytatott kísérletek során sikerrel igazolták azt, hogy az alacsony dózisú szénmonoxid terápia képes helyreállítani a placenta funkcionálását és megelőzni a fetális (magzati) halált anélkül, hogy bármilyen ártalmas mellékhatásai lennének.
A méhen belüli fejlődés akadályoztatása a méhlepény funkció és a véráramlás problémáinak következtében „a terhesség idejéhez képest kicsi” magzatot, vetélést és akár a születéskori elhalálozást is eredményezheti. Mind a spontán abortusz, mind a preeclampsia (terhességi mérgezés) a placenta alacsony HO-1 szintjével társul, azonban ennek a kutatásnak az eredményei azt jelzik, hogy a szénmonoxid képes utánozni a HO-1 hatásait.
A német Otto-von-Guericke Egyetem kutatói laboratóriumi egereken tesztelték a szénmonoxid terápiának a méhen belüli fejlődés akadályozottságára gyakorolt hatásait. Megállapították, hogy az alacsony dózisú (50 ppm) szénmonoxid hosszabb idejű adagolása a magzati „veszteség” 30 %-os arányát képes volt a nullára csökkenteni, vagyis az összes egérkölyök túlélését biztosította.
A kutatást vezető Dr. Ana Claudia Zenclussen professzor asszony magyarázata szerint:
„Azoknál a szinteknél, amelyek a magzati halált meg szokták előzni, azt állapítottuk meg, hogy a belélegzett alacsony dózisú szénmonoxid gáz gyulladás-ellenes hatású. Csökkentette az apoptózis (programozott sejthalál) mennyiségét és növelte az anti-apoptikus BAG-1 molekulák számát a méhlepényben és addicionálisan megemelte a vaszkuláris endothel növekedési faktor (VEGF) szintjét, amely az angiogenezissel (érképződés) és a vérerek kijavításával jár együtt.”
A méhen belüli fejlődés akadályozottsága a terhesség (egerek esetében: vemhesség) súlyos komplikációját jelenti. Az ilyen kóros állapotot túlélő kisbabák esetében egész életük során fennáll a magas vérnyomás, a kardiovaszkuláris és a vesebetegségek kifejlődésének a fokozott kockázata. Ezen félelmek tükrében a szénmonoxid terápia a kockázatoknak kitett anyáknak mintegy mentőkötelet biztosít. Ugyanakkor a professzor asszony tett egy figyelmeztető megjegyzést is, mivel a szénmonoxid magasabb dózisai ugyan javították a méhlepény funkcionálását, de károsították a magzatot, továbbá az alacsony dózisú, de rövid idejű szénmonoxid terápia nem bizonyult elegendőnek a magzati halál megakadályozásához.
„Nagyon fontos, figyelembe véve a szénmonoxid gáz használatában rejlő veszélyeket, hogy a dózis és a kezelés időtartama szorosan ellenőrzött legyen.” – összegezte Zenclussen professzor asszony.
