Azok az emberek, akiket szegény szomszédság vesz körül, a szívbetegség következtében történő, kórházon kívüli elhalálozás nagyobb kockázatának vannak kitéve, mint azok, akik gazdagabb szomszédok mellett élnek – legalábbis ezt sugallja egy friss amerikai kutatás eredménye.
A kutatók a különböző szociogazdasági státuszú szomszédság és a kórházon kívüli, koronáriás szívbetegség okozta elhalálozások közötti összefüggést elemezték négy amerikai közösségben, 1992 és 2002 között. Minden egyes közösségben - a fehér bőrűek és az afroamerikaiak között egyaránt - azoknak, akik szegényebb szomszédok mellett laktak, magasabb volt az elhalálozási kockázatuk.
A „szomszédsági szociogazdasági státusz” számos mérés alapján határozható meg, általában magában foglalja a háztartás vagy a család jövedelmét, a tanultsági szintjét és a foglalkozását.
Az adatokat egy olyan országos vizsgálat adataiból nyerték, amely négy közösségben monitorozta a szívbetegség kockázatot: Washington Megyében (Oregon Állam), Minneapolis városban (Minnesota Állam), Jackson városban (Mississippi Állam) és Forsyth Megyében (Észak-Karolina Állam).
Az Amerikai Szív Társaság adatai szerint a szívmegállások csaknem 80 %-a kórházon kívül, a beteg otthonában történik és rendszerint valamelyik családtag szemtanúja az eseménynek. A hirtelen szívmegállás áldozatai közül mindössze 6.4 % éli túl az esetet. Az ebben a kutatásban megvizsgált halálesetek csaknem 60 %-a hirtelen szívmegállás miatt következett be.
Annak ellenére, hogy a kutatás nem vizsgálta a különböző kockázati szintek okait, egy korábbi kutatás eredménye azt sugallta, hogy az egészségügyi egyenlőtlenség azon a szociogazdasági státuszon alapszik, amely tipikusan az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, a környezeti stressz jelenléte vagy hiánya és a szomszédságban lakók közötti szociális támogatás különböző szintjeihez kapcsolódik.
„Közegészségügyi perspektívából nézve nagyon hasznos ezen összefüggések monitorozása, így idővel láthatjuk, hogy mi is történik valójában. Talán van valami közösségi szinten, amit meg lehet tenni annak érdekében, hogy segítsünk ezen trendek visszafordításában és azokat az egyenlőtlenségeket megszüntessük.” – mondja a publikáció vezető szerzője és az Ohio Állami Egyetem epidemiológiai és kardiovaszkuláris segédprofesszor asszonya, Dr. Randi Foraker.
A publikáció egyébként az amerikai „Epidemiológiai Évkönyvek” c. szakfolyóiratban jelent meg.
A kutatók 3.743 fő, kórházon kívül elhunyt beteg adatait vizsgálták meg, akiknél a halál oka fatális koronáriás szívbetegség volt. Közülük 2.191 főnél hirtelen szívmegállás következett be, ami azt jelenti, hogy a halál a tünetek megjelenését követő egy órán belül bekövetkezett.
A tudósok számos mérőeszközt használtak annak meghatározásához, hogy vajon a 2000. évi népszámlálás alapján a szomszédság alacsony, közepes vagy magas szociogazdasági státuszúnak tekinthető-e. Ezek között a mérőeszközök között megtalálhatóak voltak az alábbiak:
-
A háztartások átlagos jövedelme,
-
A szegénységi küszöb alatt élő rezidensek (állandó lakosok) százalékos aránya,
-
A nők vezette háztartások aránya, és végül
-
A főiskolai és a középiskolai végzettségű állandó lakosok aránya.
Egy „kompozit” index pedig a szociogazdasági státusz további hat jelzőértékét vette figyelembe.
„Nem számít, hogy a vizsgált emberek a fent említettek közül melyik közösségbe tartoztak, azok a személyek, akik alacsonyabb szociogazdasági státuszú szomszédságban éltek, nagyobb arányban hunytak el kórházon kívül, mint azok, akik magasabb szociogazdasági státuszú szomszédságban laktak.” – állítja Dr. Foraker.
Ennek a hatásnak a magnitúdója minden esetben nagyobb volt a nők körében, tette hozzá a segédprofesszor asszony. Egy statisztikai elemzés arra mutatott rá, hogy nem számít, milyen mérőeszközöket használnak a szociogazdasági státusz szintjének a meghatározásához, mind az afroamerikai, mind a fehér bőrű nők sokkal érintettebbek voltak, mint a férfiak, ha a szociogazdasági státusz és a magasabb koronáriás szívbetegség miatti, kórházon kívüli elhalálozási kockázat összefüggéséről volt szó.
„Úgy tűnik, ha figyelembe vesszük a kapott eredményeket, a szociogazdasági státusz nagyobb hatással van ezekre a kórházon kívüli elhalálozási arányokra a nők körében, mint a férfiaknál. Ez azt jelentheti, hogy a nők jóval fogékonyabbak az olyan problémákra, mint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a szociális támogatás hiánya, mint a férfiak.” – vélekedik Dr. Foraker.
Vizsgálatukban Dr. Foraker és munkatársai multiplex szociogazdasági mérőeszközöket alkalmaztak, melyek alapján olyan kutatási kérdést vetettek fel, amely az egészségügyi egyenlőtlenségek további monitorozását teszi lehetővé.
Ezzel kapcsolatosan a segédprofesszor asszony a következőket mondta:
„Nem számított, hogy milyen mérőeszközöket használtunk, az elemzés ugyanarról a sztoriról szólt. Ez fontos, ha valaki ezeket az egyenlőtlenségeket hosszabb idő távlatában monitorozza. Mi egy 10 éves időtartamot felölelő adatsort használtunk, így azoknak, akik egy ettől eltérő 10 éves adatsort akarnak vizsgálni, elég ezekből a mérőeszközökből mindössze egyet felhasználni, nincs szükségük komplikált indexre.”
Dr. Foraker a közeljövőben kutatásuk fókuszát a szívelégtelenség miatt kórházba kerülőkre helyezi át, azok között a betegek között, akik alacsonyabb szociogazdasági státuszú szomszédságban élnek, illetve szeretné azt is megvizsgálni, vajon a járóbeteg ellátás jobb kihasználása képes-e csökkenteni ezeknek a betegeknek a hospitalizációját.
„Előre megjósolom, hogy a járóbeteg ellátási rendszer jobb kihasználása képes ezeket az embereket jobb egészségi állapotban megőrizni és távol tartani a kórházaktól.” – fogalmazta meg véleményét Dr. Foraker
