a.)
Knaus-Ogino-féle naptár módszer
1929-ben
Ogino japán és Knaus osztrák nőgyógyászok
dolgozták ki azt a módszert, amelynek alapja az a
megfigyelés, hogy a kb. 28 napos ciklusban csak 4-5 nap az,
amikor a terhesség bekövetkezhet. Mivel azonban a nőknek
mindössze kb. 20 %-a menstruál rendszeres időközökben,
ez a peteérés időpontjának kiszámítását
bizonytalanná teszi.
A
menstruációs ciklus ismeretében a termékeny
és terméketlen napok nagy valószínűséggel
meghatározhatók, de ehhez legalább 8 hónapon
át rendszeresen vezetett menses naptár szükséges.
A
legrövidebb ciklusszámból ki kell vonni 18 napot,
a leghosszabb ciklusszámból pedig 11 napot. A kapott
eredmények közötti napok adják a nő
menstruációs ciklusában előforduló
termékeny időszakot. Pl. ha a legrövidebb ciklus 24
napos volt (24-18 = 6 ). Ha a leghosszabb ciklus 32 napos volt (
32-11 = 21). Tehát a termékeny napok a menses 6 - 21.
napjai közé esnek. (Tágabb értelemben a
havivérzést követő nyolc nap és a
következő mensest megelőző nyolc nap a terméketlen
időszak egy cikluson belül.
b.)
Testhőmérséklet-mérés
A
naptár módszert önmagában nem célszerű
alkalmazni, ki lehet egészíteni a reggeli
testhőmérséklet-méréssel, mivel a
peteérést követően a test hőmérséklete
hirtelen megemelkedik, minimum 0,2 fok Celsiussal.
Ezt
a mérést legalább 3 órás alvás
után, az ébredést követően azonnal, még
az ágyban, lehetőleg szájban kell elvégezni.
Két-három hónap után biztonsággal
megállapítható, hogy mikor várható
peteérés, ami előtt és után öt
nappal kerülni kell a védekezés nélküli
nemi életet.
A
hagyományos hőmérő módszer modern változata
az NFP-kompjuter, ami a reggeli hőmérsékletet méri
a nyelv alatt, elraktározza az értékeket, majd
kiadja a veszélyes és biztonságos napokat.
Kapható
gyógyszertárakban tesztcsík is, amellyel
vizeletből kimutathatóak a peteérés hatására
bekövetkező hormonális elváltozások.
c.)
Hüvelyváladék vizsgálata (Billings-módszer)
A
hüvelyváladék vizsgálatot naponta,
rendszeresen, reggel és este, tiszta kézzel kell
elvégezni: a hüvelybemenetnél található
váladékból a hüvelyk és a mutatóujj
együttes használatával kell mintát venni.
A
menstruáció utáni napokban a hüvely szinte
száraz, váladék, nyák nincs. A peteérés
(ovuláció) előtti napokon ez megváltozik, a
váladék tapintásra sűrű, tapadós,
fehéres-sárgás, tésztaszerű lesz.
Az
ovuláció időpontjának közeledtével
ez a váladék mind hígabbá, tejszerűbbé
válik.
Tüszőrepedéskor
a váladék egy kicsit hasonlít a tojásfehérjéhez,
mennyisége megnő, üvegszerű és nyúlós
lesz. Ez az állapot mindaddig fennáll, amíg az
ovuláció (a termékeny napok ideje) tart.
Termékeny időszaknak a legnedvesebb napot megelőző és
követő 3-3 nap tekinthető.
A
ciklus második felében a hüvelyváladék
jellege ismét megváltozik, mennyisége csökken,
állaga ragadós, esetleg lisztszerű, száraznak
tűnő lesz. Majd következik az újabb menstruáció
(vérzés kíséretében).
A
világon sok asszony számára csak ez a módszer
lehetséges pl. vallási okokból, vagy meglévő
betegségük nem teszi lehetővé a fogamzásgátló
tabletták alkalmazását stb. Előnyei közül
kiemelhető: az egyszerűsége, ingyenessége, mindig
kéznél van, bármikor ellenőrizhető, az
egészségre ártalmatlan, bárki
megtanulhatja.
d.)
Méhnyak tapintása
A
menstruációs ciklus következtében a
szervezetben végbemenő változásokat a méhnyak
helyzete és alakja is jelzi. Hátránya lehet,
hogy van, akiben visszatetszést válthat ki a saját
teste ilyen irányú vizsgálgatása, vagy a
hüvelygyulladás ideje alatt fellépő kóros
váladék szinte lehetetlenné teszi az értékelést.
A
méhnyak tapintását fekvő, vagy guggoló,
esetleg álló helyzetben kell elvégezni. Az egyik
lábat kissé magasabbra kell emelni, mintha tampont
helyezne fel a nő. Nem szabad elfelejteni, hogy az önvizsgálat
előtt alaposan kezet kell mosni.
A
menstruációt követő napokban a méhnyak a
nők számára ujjal könnyen elérhető.
Tapintása a porcos orrhegyhez hasonlít, a középen
lévő nyílás zárt. Az ovuláció
idején - és az azt következő 2-3 napon át
- a méhnyak kissé felhúzódik, ilyenkor
nehezebben érhető el. Tapintata puhább, az ajkakéhoz
hasonlítható. A középen lévő nyílás
kissé kitágul, előfordul, hogy az ujjbegy belefér.
A termékeny napok elmúltával a méhnyak
állapota visszaáll a korábbi, terméketlen
időszakot jelző helyzetbe. (Majd következik az újabb
menstruáció). Rendszeres gyakorlással az eljárás
jól elsajátítható.
A
természetes fogamzásgátlás e három
módszerét együttesen alkalmazva 98 %-os biztonság
érhető el. Tapasztalatok szerint az e módszereket
alkalmazó 100 nő közül egy év alatt
mindössze 10 nő lesz állapotos. Mivel a természetes
módszerek megtanulása nagy odafigyelést,
rendszerességet, tudatosságot és időt
igényelnek, ezért a serdülés korában
csak ezek a védekezési lehetőségek nem
ajánlottak!
e.)
Megszakított közösülés (coitus
interruptus)
A
természetes védekezés hagyományos, jól
ismert formája. A férfiaktól nagy önuralmat
igényel, és rendkívüli mértékben
rontja a szexuális élvezetüket (és a nőét
is). Alkalmazásakor
a férfi a hímvesszőt az ejakuláció előtt
eltávolítja a hüvelyből, megakadályozva a
spermiumok bejutását.
Mivel
az előváladék is tartalmazhat ondósejteket,
ezért nem eléggé megbízható
módszer. Inkább csak alkalmi, esetenkénti,
mintsem állandó védekezési módszerként
ajánlható, mivel a férfiaknál
pszicho-szexuális zavarokat is okozhat, illetve elvész
a szexualitás spontenaitásának és
pszichikai oldottságának érzése és
légköre, de a megbízhatósága is csak
50 %-os.
