A demográfiai mutatók megdöbbentőek: Az USA-ban 2005 és 2030 között a 65 éves és afeletti idős emberek száma várhatóan közel a duplájára fog emelkedni.
„Az idős emberek növekvő száma miatt kritikus fontosságú, hogy az őket gondozó nővérek rendelkezzenek azon képességgel, hogy ezeknek az embereknek mintaszerű ellátást nyújtsanak, függetlenül attól, hogy mely területen dolgozó ápolónők.” – magyarázza Barbara Resnick PhD, a gerontológia professzor asszonya.
A professzor asszony az Egyetem Sonia Ziporkin Gershowitz Gerontológiai Tanszékének társigazgatónője, Sue Thomas professzor asszonnyal együtt, aki egyben az Egyetem Nővérképző Iskolája „Kiválóságok a Korosodásban Fejlesztő Központ”-jának vezetője is. A két tudósnő 2009. decemberében terjesztette elő azon javaslatát, mely szerint a Fejlesztő Központ a Nővérképző Iskola kutatóit, a Baltimore-i székhelyű Maryland Egyetem összes szakmai iskolájának interdiszciplináris (több tudományággal egyszerre foglalkozó) munkatársait, valamint nemzeti és nemzetközi intézmények kutatóit fogja össze, annak érdekében, hogy az idősek gondozása terén előremutató kutatásokat végezzenek, melyek majd magát az idősgondozás munkáját is előreviszik.
„Célunk az, hogy innovatív intervenciókat és eszméket fejlesszünk ki és valósítsuk meg őket a gyakorlati idősgondozás területén is.” – magyarázza Resnick professzor asszony. Jelenleg az Egyetem Nővérképző Iskolájának kutatói éppen az időskor állapotával kapcsolatos vitális klinikai problémák feltárásával, és az időskor különböző területeinek problémáival - az otthoni gondozástól kezdve egészen az ún. „senior házak”-ban történő ellátásig - foglalkoznak.
„Hagyományosan, a nővérképzés az idősebb embereknek nyújtandó gondozásra fókuszál. Ennek azonban változnia kell. Többé nem csak az egyes idős személyeknek nyújtandó gondozási munka ellátására kell fókuszálnunk, helyette a nővérképzésnek arra kell elsősorban irányulnia, hogy a nővérek hogyan segítsék elő az idősebb emberek részvételét saját felépülésük, egészségi állapotuk, funkciójuk és fizikai tevékenységük optimalizálásában, függetlenül a koruktól, vagy a háttérben meghúzódó betegségeiktől.” – mondja Resnick professzor asszony.
„Azt akarjuk, hogy az idős emberek tegyenek meg önmagukért annyit, amennyit csak megtehetnek – ez jelentheti egy csípőcsonttörés után saját mobilitásuk visszanyerését, vagy azt, hogy a demenciában (öregkori elbutulás) szenvedő idősek képessé váljanak önmaguk táplálására. Azon vagyunk, hogy megváltoztassuk azt módot, ahogyan a nővérek az idősebb embereket gondozzák. Nem szándékozunk többé azt elfogadni, hogy a dolgoknak mindig ugyanúgy kell történniük, ahogyan eddig.” – jelentette ki határozottan a professzor asszony.
