1986. április 26., azaz az ukrajnai csernobili nukleáris központ katasztrófájának időpontja óta Brjanszk területének talaja, bizonyos részeken még mindig césium 137-tel szennyezett, mégpedig százszorta nagyobb mértékben annál a maximális értéknél, amit a baleset időpontjában Franciaországban feltételeztek. A radioakív elemek megfertőzték a vadak táplálékát képező növényeket és gombákat, valamint a kerti terméseket, melyet a lakosság elfogyasztott, annak ellenére, hogy erről nyomatékosan megpróbálták lebeszélni őket.
Az EPICE tanulmány a belorusz kutatók vészjelzésének köszönhetően kerülhetett beindításra, melyben a gyakori szív-aritmiás és szürkehályog-esetekre hívták fel a figyelmet, melyek azoknál a gyermeknél jelentkeztek, akik ezekben a fertőzött övezetekben élnek. Körülbelül 18.000 iskolás gyermek kerül megvizsgálásra, akiknek a fele nem sugárveszélyes övezetben él. A tanulmány 4 évig fog tartani: az első fázis a szívrendellenességeket és a sugárzás mértékét érinti, a második a szürkehályog felderítésére fókuszál.
Számos pajzsmirigy-rákos és leukémiás esetet tapasztaltak Brjanszk körzetében. A várható élettartam itt hasonló az egész Oroszországban várható élettartamhoz. Ezen körzet lakosságának körülbelül 0,5 %-a igen magas dózisokkal fertőzött. A gazdasági válság és a rossz egészségügyi rendszer nem segíti elő ezen betegek ellátását, de az EPICE vizsgálat által felderített beteg gyermekek ápolását a jelen lévő szakemberek vállalják magukra.
