A napsugárzásnak való kitettséget jóval komolyabban kellene venni a kisgyermekek vonatkozásában, mint ahogyan azt az emberek napjainkban teszik.
Nagyon sok szülő – ha nem a legtöbb – igen lelkiismeretes, amikor kisbabája napsugárzással szembeni védelméről van szó, egészen addig, amíg a kisgyermeket a karján viszi vagy a babakocsiban tolja. Ha azonban a gyermekek már tudnak járni, a napsugárzás elleni védelem háttérbe szorul a mögött a számtalan kihívás mögött, hogy a kicsikkel ki kell menni a házból vagy időben kell őket az iskolába vinni.
Annak ellenére, hogy a kisbabák napsugárzással szembeni védelme a szülők fejében, mint megszeghetetlen szabály él, éppúgy, mint a biztonsági öv használata a gépjárművekben, mire a gyermek nagyobb lesz, ez a szabály a szülőknél lazulni kezd, olyannyira, hogy aztán a gyermekeiknél évtizedekkel később életveszélyes rákbetegség (bőrrák) fejlődhet ki.
Egy amerikai kutatás során, amelybe 360 fő, az általános iskola ötödik osztályába járó gyermeket vontak be és követték őket nyomon három éven keresztül, Dr. Alan C. Geller - a Harvardi Közegészségügyi Iskola igazgatóhelyettese, a Dana-Farber/Harvard Rákközpont senior előadója, akinek a kutatási területe a bőrrák típusain belül főként a melanoma és annak epidemiológiája -, valamint munkatársai azt állapították meg, ahogy az ötödikes tanulók a kamaszkorba lépnek, közülük azoknak az aránya, akik „gyakran vagy mindig” használnak napvédőkrémet, 50 %-ról 25 %-ra esik vissza.
Amint a gyermekek elérik a tinédzserkort, a napfény káros sugárzása elleni védelem csatát veszít a függetlenség és a sérthetetlenség bimbódzó érzéseivel szemben, továbbá a kamaszok körében oly népszerű hiedelemmel szemben, miszerint sokkal vonzóbbnak néznek ki, ha feltűnhetnek a barnaságukkal. Csak nagyon kevés tinédzserről mondható el, hogy törődne a ráncok, a bőrkéreg és a foltos bőr kialakulásával, amely évtizedekkel később a napozás eredményeként fejlődhet ki. Még náluk is kevesebb azoknak a száma, akik tisztában vannak azzal, hogy a túlzott napozással a bőrrák kialakulását kockáztatják.
Ezzel szemben pont a gyermekkor a legkritikusabb abból a szempontból, hogy később az élet során a napsugárzás kiváltotta bőrkárosodások elkerülhetőek legyenek. Pedig egy ember egész életre szóló, összes bőrkárosító ultraibolya sugárzásnak való kitettségének kb. a 80 %-a 18 éves kor előtt jelentkezik.
Multiplex vizsgálatok igazolták, hogy minél több fiatal van kitéve a korai életszakaszában a napfénynek, különösen, ha még súlyos leégés is előfordul náluk, annál nagyobb a kockázata annak, hogy később a felületi bőrrák vagy a halálos melanoma kifejlődjön náluk.
Napjainkban a napsugárzás elleni védelem kérdése a legfontosabb dolgok egyike, mivel az elvékonyodó ózonréteg mindenkit jóval fogékonyabbá tesz a bőrt károsító napsugárzással szemben.
A napfény csodálatos, életet adó tulajdonságai mellett károsító és időnként halálos is lehet, különösen azok számára, akik „soha” nem tudnak leégni vagy lebarnulni könnyen (nagyon fehér bőrűek) vagy akiknek természetes barna bőrszíne van.
A legtöbb újszülött bőrhiba nélkül születik, de ha egyszer kiteszik az ultraibolya sugárzásnak, akkor azoknál, akik később nagyobb gyermekként szőke vagy vörös hajúak lesznek, gyakran alakulnak ki szeplők, amelyek a napkárosodással szembeni fokozott sérülékenység jeleinek számítanak. Még ennél is súlyosabb a kaukázusi (fehér bőrű) lakosság körében az, hogy a gyermekkori napfény kitettség megnöveli a szerzett anyajegyek vagy szemölcsök kifejlődésének a kockázatát, ezek pedig azok közé a melaninban gazdag léziók közé tartoznak, amelyekből melanoma (a bőrrák legsúlyosabb formája) alakulhat ki.
A bőrrák felületi formáival szemben – ezek az ún. bazálsejtes és laphám karcinómák – a melanoma jóval súlyosabb ráktípusnak számít, amely a bőr mélyében fejlődik ki (a melanocita sejtekből) és hamar áttétet képezhet a távoli szervekbe, de képes kikerülni az ún. őrszem (sentinel) nyirokcsomókat is. Éppen ezért a melanoma már detektálása előtt életveszélyes kórképnek számít.
De nemcsak a fehér bőrű emberek vannak kitéve ennek a kockázatnak. A melanoma kifejlődhet a sötét bőrű (pl. afro-amerikaiak, indiaiak) embereknél is; bár ők nem égnek le olyan könnyen, mint a világos bőrű emberek, a sötétebb bőr gazdag azokban a pigmentsejtekben, amelyekből a melanoma kifejlődik.
Kanadai kutatók több mint 10 évvel ezelőtt már igazolták, hogy az iskolás korú gyermekek rutinszerű napvédőkrém használata lényegesen csökkenti az anyajegyek kifejlődésének a kockázatát. A kutatás folyamán - amelyet Dr. Richard Gallagher, a Brit-Kolumbia Rákügynökség (Vancouver) igazgatója vezetett – 458 fő, általános iskolás korú gyermeket követtek nyomon három éven keresztül. A kutatás elején minden gyermeket megvizsgáltak, megszámolták, hogy hány anyajegyük van és meg is mérték azok nagyságát.
Ezt követően a gyermekeket két csoportba osztották. Mindkét csoport szüleit megkérték arra, hogy folyamatosan részletes naplót vezessenek a gyermekeik azon napfény kitettségéről, amely a nyári hónapok során éri őket. A szülők egyik csoportja oktatási anyagokat kapott és ellátták őket széles spektrumú naptejjel – 30-as faktorúval (SPF 30) -, továbbá instrukciókat kaptak azzal kapcsolatosan, hogy hogyan használják azokat, amikor a gyermekeik a legnagyobb valószínűséggel töltenek 30 percet vagy annál hosszabb időt a napon. A „teljesítés” tesztelése érdekében minden hónapban megmérték a palackokban maradt napvédőtej mennyiségét.
A szülők másik csoportja sem oktatási anyagot, sem ingyenes naptejet nem kapott, bár nagyon sok szülő ebből a csoportból a saját költségére vásárolt a gyermekeinek napvédőkrémet. A kutatási időszak végén az anyajegyek számát és méretét mindkét gyermekcsoport esetében újraértékelték.
Abban nem volt különbség a két csoport között, hogy mennyi időt töltöttek a gyermekek a napon vagy hogy mennyi ruhát viseltek magukon. Azonban azokon a gyermekeken, akiknek a szülei oktatási anyagot és ingyenes naptejet kaptak, jóval kevesebb anyajegy keletkezett, mint azokon, akiknek a szülei nem kaptak ilyesmit. A kutatók véleménye szerint a kevesebb anyajegy kétségtelenül azt jelenti, hogy ezek a gyermekek kevésbé lesznek hajlamosak a melanoma kifejlődésére, amikor már felnőttek lesznek.
„Ez egy valódi prevenciós kutatás volt. A szülőknek tudniuk kell, hogy ha idejekorán beavatkoznak, valószínűleg jelentős mértékben tudják csökkenteni a gyermekeik jövőbeni bőrrák kockázatát.” – mondta Dr. Gallagher.
Egy másik 10 éves kutatás során – amelybe 1.621 fő, 25 és 75 év közötti ausztrál felnőttet vontak be – Dr. Adéle C. Green professzor asszony, a Queenslandi Orvostudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese és munkatársai megállapították, hogy azoknál, akik naponta kentek a fejükre és a karjaikra napvédőkrémet (vagy tejet), számszerűleg feleannyi melanoma fejlődött ki, mint azoknál, akik kevesebbszer használták a napkrémet.
A Harvard Közegészségügyi Iskolában készült interjúban Dr. Geller hivatkozott néhány programra, amelyek a gyermekek napsugárzás elleni védekezéssel kapcsolatos gyakorlatát segíthetnek megváltoztatni. Az egyik ilyen programot „SunWise”-nak (Napfény Bölcs) nevezik és az iskolások számára hozta létre az amerikai szövetségi kormányzathoz tartozó Környezetvédelmi Ügynökség. Ez a program tartalmaz többek között egy olyan instrukciós anyagokkal teli „szerszámdobozt”, amely a tanárokat segítheti abban, hogy a különböző tantárgyak tanításába – például matematika, társadalomtudományok és fizika – bevonják a napfény elleni védekezés témáját is.
Egy másik program az ún. „Pool Cool” (Uszoda Hűsítő), amelyet Dr. Karen Glanz, a Pennsylvaniai Egyetem epidemiológiai professzora fejlesztett ki az 5-10 éves korú gyermekek számára. Az uszodákban az úszómestereket (életmentők) és a szülőket a program keretében megtanították arra, hogyan használják védőeszközként a napkrémet, a pólókat és a sapkákat annak érdekében, hogy a gyermekeik napfény kitettségét csökkenteni tudják.
„A pólók önmagukban 7-8-as napvédő faktorral rendelkeznek. Egy pálinkás pohárnyi napvédőkrémet kell az összes, napsugárzásnak kitett bőrfelületre kenni, beleértve a füleket, a nyak hátsó részét és lábfejeket is, amelyekről a szülők gyakran elfeledkeznek.” – mondja Dr. Geller.
Ausztráliában, ahol a bőrrák már hosszabb ideje járványos méretűnek számít, a széles körben hivatalosan hangsúlyozott napsugárzás elleni védelem keretében az ún. „nincs kalap, nincs játék” politikát folytatják. Ennek eredményeként Ausztrália a világon az első olyan országgá vált, ahol a bőrrák előfordulási aránya folyamatosan csökken.
Dr. Geller a gyermekorvosokat is sürgeti, hogy „vegyék komolyabban a napfény elleni védelmet” és arra kérte őket, hogy minden egyes gyermek orvosi vizitje során hangsúlyozzák a napégés megelőzésének a fontosságát. Dr. Geller véleménye szerint ezen túlmenően szükség van arra is, hogy minden uszodában és tengerparton a napvédőkrémek könnyen beszerezhetőek legyenek.
„Azokat a leckéket kell alkalmaznunk, amelyeket a dohányzással kapcsolatosan megtanultunk: használnunk kell az okos közszolgálatot és az iskolákban nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a leégés hátrányos következményeire. Szükség van arra, hogy több forrásból és időben többször hallják a gyermekek a napsugárzás elleni védekezés előnyös hatásait hordozó üzeneteket.” – foglalta össze véleményét Dr. Geller.
