A csípő és a has körül lerakódó többlet zsír ugyan nem felel meg a mai kor szépségideáljainak, de egy bizonyos mértékig normálisnak tekinthető, sőt, a test életfontosságú energiaraktára lehet. Az már azonban egy teljesen más eset, amikor ez a zsír a szervekben kezd el raktározódni, pl. olyan szervben, mint amilyen a máj, a hasnyálmirigy, vagy az izmok. Ez nem más, mint a metabolikus (anyagcsere-) zavar egyértelmű jele.
Az elhízott emberek mintegy 80 %-ánál fejlődik ki a zsírmáj kórkép, amelyet a veszélyes metabolikus szindróma egyik tipikus jellemzőjének tekintenek. A többlet zsír májban történő lerakódása krónikus májgyulladáshoz, sőt, akár májrák kialakulásához is vezethet. Továbbá, a zsírmájat a szívkoszorúér és az ateroszklerózis (érelmeszesedés) betegségek egyik független rizikófaktorának tekintik.
A zsírmáj, mint súlyos kórkép hatalmas orvostudományi fontossága abban rejlik, hogy inzulinrezisztencia kíséri és a 2. típusú cukorbetegség megjelenéséhez vezethet – indokolta meg az a kutatócsoport, amelyet Dr. Stephan Herzig, a német Molekuláris Metabolikus Kontroll Divízió orvosa vezetett, és amely csoport azt kutatta, hogy ez a szindróma hogyan alakul ki. Mely molekuláris kapcsolók „kapcsolódnak fel, vagy le” a sejtben, amikor a lenyelt táplálék túl sok, energiában gazdag zsírmolekulát, vagy triglicerideket juttat be a szervezetbe?
(A Divízió a Német Rákkutatási Központ, a Molekuláris Biológiai Központ és a Heidelberg-i Egyetem és Egyetemi Kórház közös kutatási egysége.)
Annak érdekében, hogy a kutatók eljussanak a végeredményhez, meghatározták azon speciális proteinek szintjét, amelyek az egerek májszövetei specifikus génaktivációjában érintettek. Ezek a fehérjék, amelyek transzkripcionális (gén-átmásoló) koaktivátorokként ismertek, szabályozzák azt, hogy egy sejten belül mely fehérjék kerülnek leolvasásra és átmásolásra a messenger (hírvivő) RNS molekulákba.
A túlsúlyos egerekben a kutatók azt figyelték meg, hogy a máj magas trigliceridszintje mindig a TBL1-nek nevezett koaktivátor csökkent termelődésével jár együtt. Ezt mind azokban az állatokban, amelyek öröklődési okok következtében zsírmájat fejlesztettek ki, mind azokban az állatokban, amelyek kalóriában gazdag táplálékot kaptak, megtalálták a kutatók.
A TBL1 koaktivátort eredetileg egy ritka örökletes hallási rendellenességgel kapcsolatosan fedezték fel. A májban, de a testen belül más szövetben nem, a zsír túlzott bevitele csökkenti a TBL1 termelését. Ennek eredményeképpen a máj zsírégetési funkciója redukálódik, így aztán még több zsírmolekula tárolódik el a májsejtekben. „Ez visszahatásként a TBL1 koaktivátor termelődésének további csökkenéséhez vezethet el.” – magyarázza Dr. Herzig.
A TBL1 nemcsak az egerekben kapcsolódik a máj (lipid) zsíranyagcseréjéhez. A kutatóteam azt állapította meg, hogy a humán májszövetmintákban ugyanez a séma található meg: minél nagyobb a szövetek trigliceridszintje, annál alacsonyabb a TBL1 koaktivátor szintjük.
Dr. Stephan Herzig ezeknek az eredményeknek a gyakorlati hasznát várja. „A jövőben képesek lehetünk talán a TBL1 szinteket azon elhízott személyek beazonosításához felhasználni, akiknél fennáll a zsírmáj kifejlődésének egy speciális kockázata. Ha pedig így van, akkor ennek ellentételezéseként specifikus diétás javaslatokat tudunk ezeknek a pácienseknek adni.”
